Keresett classok
Hunter: nyitva
Paladin: zárva
Mage: nyitva
Warrior: nyitva (arms)
Priest: nyitva
Druid: zárva
Shaman: nyitva
Warlock: zárva
Rogue: zárva
Death Knight: zárva
ICC progress
25 fős:
- Marrowgar: elhunyt- Deathwisper: elhunyt- Gunship Battle: letudva
- DBS: elhunytelhunytelhunyt
- Blood Prince Council: -
- Blood Queen Lana'thel: -
- Valithria Dreamwalker: -
- Sindragosa: -
- The Lich King: -
10 fős:
- Marrowgar: elhunyt- Deathwisper: elhunyt
- Gunship Battle: letudva
- DBS: elhunyt
- Festergut: elhunyt
- Rotface: elhunyt
- Professor Putricide: elhunyt- Blood Prince Council: elhunyt
- Blood Queen Lana'thel: elhunyt
- Valithria Dreamwalker: meggyógyult
- Sindragosa: elhunyt
- The Lich King: már alig áll a lábán
| Isten Ostorai a Citadellán - Közjáték |
 |
 |
 |
| Írta: Thifi | |||
| 2010. január 19. kedd, 16:09 | |||
|
Fáztunk. Nagyon fáztunk. Majd megvett bennünket az Isten Hidege. A harmadik emeleti teraszon bekuporodtunk egy viszonylag szélvédett sarokba a bezárt ajtó és Gyíkfog lassan kékülő teste mellé. Azon gondolkodtunk, hogy miként fordulhattak ilyen rosszra a dolgok. Hiszen akárcsak egy héttel ezelőtt is még a jó meleg Pajtába jártunk bulizni és milyen kellemes is volt térdig járni a kentaurszarban! De aztán jött Döme, jött a hülye ötletével a piros pacsiról és a nagy nyereményről. Nagy nyeremény! Piha! Mintha eddig bármi jó is történt volna velünk. Itt vacogunk, karnyújtásnyira az elnöki lakosztálytól és csak azért nem fagyunk halálra, mert mindenkit - még Mogyit is - fűtött a bosszúvágy (bár Mogyi csorgó nyála már rétegesen ráfagyott bárgyú arcának két oldalára és mikor vicsorogni kezdett, arckifejezésének remek zenei aláfestésül szolgált az csikorgó hang, amit a képéről letöredező nyáldarabkák keltettek). Ó bosszú! Édes bosszú! Hányszor képzeltük el, ahogy kezünk az Ördögi Recepciós torkára fonódik, kékülő arcára kiül a halálfélem és közben hörgő hangon ajánl fel nekünk kárpótlásul négy hét all-inclusive ellátást a nagy tenger közepén levő trópusi szigeten fekvő Klizma Kata hotelben, ahol majd minden este thaiföldi ikerlányok (külön megrendelésre ikerfiúk) masszírozzák az egész napos jakuzzizástól elgyengült tagjainkat hajnalig. Ahol a zöldellő fák koronája felett szikrázva felkelő nap fénye cirógatva serkent ébredésre gyönyörű álm... - Hugyoznom kell! - röffentette Joci és elvonult a terasz szélére könnyíteni magán, azonban a jéghideg szél keresztülhúzta számítását, félúton lefelé megfagyasztotta hólyagja kiadott tartalmát és fájdalmas fintort varázsolt oszlopos tagunk arcára. Joci viszont híres volt vidám természetéről és jó helyzetfelismerő képességéről, ő nem az az ember, aki ne látná meg mindenben az új lehetőséget, így tehát himbálózó derék mozgatás közepette megszólalt: - Zimmmmmm! Zümmmmm! Zim-züm-zim-züm! Én vagyok a Zapád Lúk! Állj át te is a sötét oldalra és hörögve szedd a levegőt, mint én! - Hagyd már abba te szellemi nyomoronc! - vágott közbe Döme. - Még nézni is fáj! Én aszondom hívjuk vissza a hajót és próbáljunk meg visszamenni a kápolnába. - Nagy ötlet! És hogy képzeled kivitelezni? Csengő nincs, ebben a szélben pedig nem hallanak meg bennünket innen fentről. Talán törjük össze Joci sárga kardját és a darabokkal dobáljuk meg az alattunk száz méterre levő hajó fedélzetét nagyokos?! - hőbörgött Pityke. - Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?! - kiáltott fel Ede. - Pontosan ezt fogjuk tenni! Ezen felbuzdulva neki is láttak a megvalósításnak. A kevésbé finnyásak elkezdték az "eszközt" törögetni és dobálni, miközben Joci vinnyogva röhögött. Jó egy óra múlva láttuk, ahogy a hajó lassan felemelkedik és elindul felénk. Fent már dideregve vártuk, mindenki örült, hogy hamarosan megmelengetheti fagyos kezeit, talán csak a törögető brigád gondolt másra, ők inkább egy alapos kézmosásról fantáziáltak. Megérkezett és bedokkolt a hajó, a nemrégiben megismert vörös törpe pedig kiállt a fedélzetre és elordította magát: - Mit képzeltek szárazföldi patkányok, hogy fagyott citromlével dobáltok minket?! (Ekkor fordult meg mindenki fejében, hogy bizony a törpéknek ezek szerint furcsán működnek az ízlelőbimbói) - Mit akartok? - Hát szeretnénk visszamenni a kápolnába, mert az a muksó bezárta az ajtót és elég hideg van itt fent. - mondta a diplomáciában igen jártas Marcsi. - Azt nem lehet. - mondta a vörös törpe. - Mer'? - kérdezte Marcsi. - Ez csak egy idejárat nektek. Nem odajárat. - De hát valahogy csak visza kell menjetek a másodikra, hogy újra idejárat lehessetek?! - Ez így van. - És akkor nem tudnátok elvinni bennünket?!?! - Nem lehet. - Mé' nem?!?!?! - kiáltott egyre türelmetlenebbül Marcsi. - Mert a szabályzat azt mondja. - Miféle szabályzat?!?!?!?! - Ez! - és Marcsi orra alá tolt egy legalább ezer oldalas könyvet, felcsapta a közepénél és diadalmasan mutatott rá egy passzusra. - Dehát itt az áll, hogy "Molimo vas uhvatite se na autobusu kad putujete!" Mit jelent ez?!?!?! - kiabált Marcsi. - Azt jelenti, hogy "Fagyott citromlével dobáló társaság visszaszállítása szigorúan tilos!" - Szarházi!!! - nyúlt a diplomácia végső eszközéhez Marcsi. - Követelem, hogy engedjetek fel a hajóra és várjátok meg velünk, amíg kinyílik az ajtó három hét múlva! - Rendben! - mondta hirtelen a törpe. Marcsi erre összezuhant, láthatólag elszállt minden életkedve, hüppögve mászott fel a hajóra és mi követtük őt. A fedélközben meleg volt. Törpeszagtól bűzlött minden, de meleg volt. Vacsora után elmondtuk az esti imánkat, melyben halált kívántunk az Ördögi Recepciósra és fáradtan hajtottuk álomra fejünket.
|
