A lifttel felértünk egy teraszra, közel a torony tetejéhez, ahol egy tábla fogadott bennünket, amin ez állt: "Lift karbanntartás miat nemmüködik, fáragyon ballra!" Nagyon elegünk volt már a hotel barátságtalan légköréből és erre még a lift se jó, többen kezdték mondogatni, hogy a recepciósnak bizony rossz napja lesz holnap. Elnéztünk balra és látszódott, hogy egy léghajó áll a terasz végében, amivel nekünk elvileg fel kellene mennünk a toronyba. Mint utóbb kiderült, a hajójáratot az NKV üzemelteti, így a felszálláshoz Egyesített Northrendi Bérlet szükséges. Sajnos nekünk olyan nem volt, de láttunk a közelben több leendő utast is, akik elkeseredett szópárbajt vívtak több csoportnyi NKV ellenőrrel. Megkérdeztünk egy sorstársat, hogy mi az eljárás, de csak annyi tudott kinyögni, hogy menjünk előre.

Hát mi így is próbáltunk tenni. Békésen megindultunk a hajó felé, mikoris kipécézett magának bennünket egy halom NKV ellenőr. "Jegyeket, bérleteket!" - kiabálták. "Nem kérünk!" - válaszoltunk, bízva az ellenőrök legendás humorérzékében. Sajnos ezek nem azok az ellenőrök voltak, így kénytelenek voltunk testi konfliktusba kerülni velük. A kicsit távolabb álldogáló ellenőr csoporttal már jóval rutinosabban bántunk el, az "Először üss, aztán kérdezz" ősi bölcsesség szavait betű szerint betartva jutottunk el a hajó közelébe.

Már-már majdnem ott voltunk a hajónál, amikor begördült elénk egy a British Museum-ból szabadult őskori lelet, egy pteroszaurusz csontváz. Megijedtünk nagyon, de a további hasonló balesetek elkerülése végett inkább apró darabokra törtük.

Végre feljutottunk a hajóra, ahol egy érdekes kis muki vicces rakétákat osztogatott mindenkinek egy vörös szakállas törpe fazon pedig érdekes tájszólásban útjára indíttatta hajónkat. Mindenki gyorsan magára rángatta a rakétákat és felkészült az utazásra, egyedül Igor üldögélt a sarokban, termetét meghazudtolva, csendesen hüppögve magában, mivel neki már csak üleprakéta jutott és próbálgatás közben megsütötte vele a popiját.

Jó széllel haladtunk a harmadik emelet felé, pechünkre azonban NKV ellenőrök egy különösen agresszív csoportja utánunk eredt saját szolgálati hajójukkal és magukkal hozták Halálhozó Gyikfog műszakvezetőt is, hátha az ő nagyobb tekintélye majd bérletvásárlásra sarkall minket is. Befaroltak a mi hajónk mellé és elkezdtek szidalmazni bennünket, mi pedig a bérletvásárlást megtagadva visszaszidalmaztuk őket. Csak úgy röpködtek a csípős megjegyzések a levegőben, némelyiknek olyan éle volt, mint egy baltának, némelyik gúnyos poén pedig hatalmasat durrant a mi oldalunkon. Erre válaszul csatarendbe állítottuk négy legjobb poéngyárosunkat, hogy válogatott szar viccek átordibálásával inkapacitálják az ellenőrhadat. Poéngyárosaink lelkére kötöttük, hogy ne húzzák sokáig a mesélést, ha az ellenőrök kilenc vicc után sem értenék meg a poént, akkor lőjjék azt le. Úgy tűnik ez bejött, ellenőreink agyi kapacitása látványosan leépült, bamba képükből csorgó nyáluk már tócsába gyűlt a padlódeszkán és jogosan úgy éreztük, hogy ezt az akadályt is legyűrtük.

Nem számoltunk azonban a Pénztáros Terikével, minden pénztárosok legkulturálatlanabbikával. Gőgös kimértséggel felsétált az ellenőr hajó fedélzetére a fedélközből majd elkezdett osztani minket. "Hogy képzeljük mi, hogy bérlet nélkül utazunk?! Miért nem veszünk legalább jegyet?! Hát anyánk nem tanított meg bennünket kulturáltan közlekedni?!" A jeges hangulattól poéngyárosaink ledermedtek, így már az ellenőrök voltak fölényben. A helyzetet Bacó mentette meg, aki hatalmas lélekjelenléttel begyújtotta a "Made in China" feliratú rakétáját és hangos csatakiáltással átvetette magát az ellenőr hajó fedélzetére, azzal a feltett szándékkal, hogy kioszt Terikének egy pár sallert. Gyíkfog műszakvezető azonban (mint később kiderült) Terike élettársa volt, így nem hagyhatta, hogy ágybetétjét bántodás érje, nekitámadt hát Bacónak, markos legényeinek legjavát pedig a mi hajónkra küldte. Szerencsére Bacó éppen eléggé lefoglalta Gyíkfogat, így ezalatt a Bacó nyomában érkező távspecialistáink visszaüldözték Terikét a fedélközbe. Ezen Gyíkfog annyira behergelte magát, hogy még Bacónak is vissza kellett ugrania a mi hajónkra a termetes pofonok elől.

Mindeközben a saját hajónkon megjelent markos ellenőr legények Igor körül tolongtak és azon szörnyűlködtek, hogy neki miért csak üleprakéta jutott, valamint együttérzőn szisszentek fel, mikor Igor elmesélte első próbarepülésének eredményét. Szerencsére ezzel eredeti szándékukról elfeledkezvén egy tömegként tolongtak Igor körül, így az ellenőr hajóról visszaérkező távharcászati szakosztályunk Araguchi Okegawa Etsuko nagymesternő nemrégiben elsajátított halálos harci technikájának segítségével földbe tiporta őket.

Az ellenőrök harci kedve hamarosan elszállt, így feladták üldözésünket és megérkeztünk a harmadik emeleti teraszra. Mielőtt kiszálltunk volna, még készítettünk egy nagy csoportképet a helyszínről.

Kiszállás után egy emberként jegyeztük meg, hogy holnap a recepciósnak nagyon fog fájni, az biztos.