Kis pihenés után elindultunk felfelé a toronyba. Úgy tűnik, ez a hotel régen valami kastély lehetett, ugyanis az emelkedő tetején egy kápolnába jutottunk, ahol éppen istentisztelet folyt. Érdekes egy vallás lehet ez, ugyanis a misét egy papnő celebrálta, aki a baltás fószerhez hasonlóan már egy ideje koptathatta a szószéket, a vén szatyor kifejezés nem pontosan írja le mennyire szottyadt volt a banya. Mellette két oldalról valami röhejes jelmezben két testőr állt, a padsorokban pedig elég sok hívő mormolta buzgón az esti imát.

A Joci nem bírta ki röhögés nélkül, próbálta keszkenőjébe folytani a kuncogást, sajnos kevés sikerrel. Az egyik oldalon a hívők megfordultak és dühösen nekünk rontottak, mert állítólag megzavartuk a misét. Hát minket sem kellett félteni, elkezdtük őket püfölni, de a nagy zajra a másik oldalon levő hívők is bekapcsolódtak az eszmecserébe. Egy-két monoklitól eltekintve viszonylag épségben kerültünk ki csetepatéból, de sajnos túl közel voltunk a testőrökhöz, meglátták, hogy helyben hagytuk a bagázst és megpróbáltak revansot venni. Nem sikerült nekik.

A banya annyira belemélyült a misébe, hogy észre se vette, hogy új hallgatóságot kapott. Szóltunk Edének, hogy nézzen körbe, hogy hol a kijárat, de nem talált semmit. Visszafordulni nem volt értelme, nem láttunk másik feljáratot a toronyba, így csakis itt lehetett valahol. Mondtuk is a Marcsinak, hogy beszéljen már a ribivel - Nők jobban megértik egymást, meg ilyen baromságok -, de mire odaért volna hozzá, a banya felnézett, észrevette, hogy elbántunk a hívőkkel, irgalmatlan haragra gerjedt és elkezdett ordibálni, hogy őt bizony Halálsuttogó Úrhölgynek kell szólítani, nem holmi "Hé Öreglánynak"! Marcsi próbálta befogni a száját, nehogy felébressze a többi vendéget a hotelben, de valami buboréktól nem fért hozzá rendesen. Szólt nekünk, hogy próbáljuk már kibontani a nyanyát a héjából.

Nekünk több se kellett, elkezdtük püfölni a bubiját, de hát a banya ordibálását csak meghallották a refektóriumban is, mert egyszer csak elkezdtek özönleni a szerzetesek a kápolnába két oldalról, és szét akartak szedni minket, pont mint a madaras teszkó alkalmazottait a plazma tévé akciónál az egyszeri árokmunkások. Innentől elég kemény harc folyt, a banda egyik fele a bontogatást folytatta, míg a másik fele jobb belátásra próbálta téríteni a szerzeteseket. Időnként a banya kinézett magának egy havert, azt ígérte neki, hogy kapni fog 14. havi nyugdíjat ha segít és a hülyéje minket kezdett el püfölni a vén szatyor helyett, de gyorsan megmagyaráztuk neki, hogy már a 13. havi is baromság, ne legyen nevetséges. A vicces az egészben az volt, hogy ezt a hülyeséget többen is elhitték, a végén így már inkább legelni küldtük őket, mintsem próbáltunk volna az eszükre hatni.

A banyának olyan éles hangja volt, hogy hiába altattunk el egy csomó szerzetest, némelyik az ájulásból is magához tért rá és újult erővel vetette magát a küzdelembe. Ezeket távolsági harcra kiképzett tagjaink egytől egyig ismét meggyőzték a fekvés szükségességéről. Többen is megfigyeltek egy érdekes zöld fényjátékot a padlón időnként megjelenni. Úgy látszik azt csak a széléről lehetett teljes szépségében megtekinteni, mert mindenki nagyon igyekezett a közepéből kijutni. Nem tudom mi volt abban olyan különleges, nekem szimplán rondának tűnt.

Na aztán a Marcsiék végre kicsomagolták az "Úrhölgyet" és nekieshettünk. Mondanom se kell a végefelé eléggé morcosak voltunk rá, hiszen a nagy hideg miatt még mindenkin rajta volt a télikabát és a nagy mozgásgban kezdtünk eléggé bűzleni az izzadságtól, így mindenki szerette volna már nagyon hamar elhallgattatni. A banya azonban folyamatosan rikácsolt, mindenféle kék izék jelentek meg a közelünkben, amik ha kipukkadtak, mint a dotkomlufi, eléggé fájtak a közelben levőknek. Az egésznek a tetejébe ráadásul a Bacó meg az Igor egymásnak passzolgatták a banyát, mert a dög rózsaszín szalagokat aggatott a fülükre, amitől sokkal kevésbé tűntek fenyegetőnek, így amíg az egyik a szalagokat próbálta leszedni, addig a másik folytatta a pofozást és fordítva.

Láttuk már, hogy ebből gáz lesz, mert már majdnem tíz perce püföltük az öreglányt és még mindig rikácsolt, úgyhogy szóltunk a Kisszéknek, hogy kezdjen már el énekelni. Az rázendített a "V betűben repülnek a darvakra", de olyan hamisan, hogy hirtelen mindenki igyekezett nagyobbat ütni, mert a banya rikácsolása mennyei ódának hatott ehhez képest, de hát a Kisszéket csak úgy lelőni nem lehetett. Hála az égnek majdnem egyszerre hagyták abba a hangzavar keltést és így végre megkérdezhettük a banyától, hogy "Csóóóóókolom! Merre van a kijárat?" Erre aszondja: "Ja! Miért nem ezzel kezdtétek?! Itt van mögöttem."

És tényleg. Hirtelen mindenki észrevette a szószék mögött a liftet, elhaladtunkban még azért a Döme odaszólt neki, hogy "Tudod mikor fogom neked átadni a helyem a metrón nyanya?!"

Tekintve, hogy a liftet ilyen sokáig tartott megtalálni, a Pityke csinált róla egy képet, hogy a később érkezők könnyebben észrevegyék.