És megérkeztünk végre! Ott voltunk a torony tetejének közelében, nem messze a pihe-puha ágyikótól, ahol majd az igazak álmát alusszuk végre, kipihenve a szörnyűséges első nap megpróbáltatásait. Akkor még nem sejtettük, hogy az idáig átéltek már mind-mind a csapatépítő tréning részei és hogy az ördögi recepciós előre egyeztetett mind Velőtlenítő Úrral, mind Halálsuttogó Úrhölggyel, mind pedig Halálhozó Gyíkfog műszakvezetővel arról, hogy minket próbáljanak meg elbátortalanítani a szobánkba való feljutástól. Az ördögi terv részletei még nem bontakoztak ki ekkor előttünk, így gyanútlanul kopogtunk be a harmadik emeleti kapun.

Hatalmas döndüléssel kivágódott a kapu és maga Gyíkfog műszakvezető masírozott ki rajta! Egy sátáni kacajt követően gúnyos hangnemben tudatta velünk, hogy kevéske havi juttatása miatt kénytelen másodállásban concierge-ként dolgozni ,hogy harminckét porontyát jóllakathassa és a jelenlegi helyzetben - kettő-az-egyben gondolta ő - csak akkor enged át minket, ha éves NKV bérletet vásárolunk, illetve pluszban még kifizetjük a kapupénzt, aminek az ára az éves bérlet árának kétszerese! Fejenként! Mi?! Nem! Foganként!

Ennek egyedül Mogyi tudott örülni, ki a "hamut" is "mamunak" mondja, bárgyú mosolya pedig már fel is fedte a szörnyű igazságot, miszerint fél fülét ha egynek számoljuk, már az is jóval több, mint amennyi foggal ő egyébként rendelkezik. Természetesen az eszesebbje megpróbált alkudozni Gyíkfoggal, megpróbálták például Ede "hídját" egy fogként kezelni, a még eszesebbje azonban rájött, hogy valójában az egész egy nagy át...... (khm) verés.

Mögöttünk a vörös törpe is bekapcsolódott a beszélgetésbe és megjegyezte, azért ez elég drága ár egy szimpla bejutáshoz képest.

 

Erre Gyíkfog kifakadt: - Minden egyes szerencsétlen áldozat, akit bántalmaztatok, vagy megfélemlítettetek az NKV állományát fogja gyarapítani! Éppen most is, Aval Kír azon dolgozik, hogy átcsábítsa őket... Tanácsadóként!!!
- A dolgok csak rosszabbak lesznek. Gyertek, ízleljétek meg a hatalmat, amit az NKV főigazgatója ruházott rám!
Erre a vörös törpe: - Egyetlen műszakvezető a bliccelők teljes haderejével szemben? Csárdzs!
Erre Gyíkfog: - Hahahahaha! Dvarvz!
Erre Döme: - Dáj!
Erre Joci: - Dáj jú Szánomá Bíccs!

Nekiestünk, hogy ellássuk a baját, elöl Bacó és Igor, hátul mindenki más, de a vérszívásban hatalmas gyakorlatot szerzett termetes NKV alkalmazott kemény dió volt. Kiirthatatlan volt, pontosan, mint az egészséges tömegközlekedő testére telepedő gennyes fekély, amelyet a fogódzkodóról, vagy az összepiszkított ülésről szerzett be. Amely ellen minél keményebben küzdesz, annál jobban szétterjed. Hősiesen küzdöttünk félkörben állva Gyíkfog körül, mely csak szívta és szívta vérünket. Kis idővel később azonban úgy tűnt mégsem olyan komoly ellenfél, hiszen éreztük, hogy egyre jobbak vagyunk, de Gyíkfog váratlanul elkiáltotta magát: "Fityisz! Máj! Minyon!"

Azt hittük a három vérebét hívja és felkészültünk a pokol legsötétebb bugyraiban tanyázó, tüzet köpő, mérges lehelletű vérebekre, amelyek mindjárt megjelennek, de amik végül feltűntek, azokra még legvadabb álmainkban sem gondoltunk. Megidézett öt NKV tanácsadót! Bacó és Igor ezért nem mert hatalmas íves pofonokat osztogatni Gyíkfognak, pusztán csuklóból ütögették őt, mert féltek, hogy a tanácsadók feléjük fordulnak. Azok el is indultak felénk, tanácsokat osztogatva, minden egyes tanáccsal egyre több vért szívva belőlünk.

Sikítva menekültünk előlük, még a legharcedzettebb vadászaink is csak lassítani bírták őket. Epikus csatában végül legyőztük a tanácsadókat, azonban Gyíkfog ekkora már úgy teleszívta magát vérrel, hogy kénytelen volt egy embert a csapatunkból Leesett Gomba Márkká változtatni és a sok vért átpumpálni belé. A harc előrehaladtával egyre több Márk rohangált a kapu környékén nehezítve képzett felcsereink feladatát, de ők rendületlenül kötöztek, mit sem törődve azzal, hogy körülöttük a jajj-kiáltásokkal terhes levegő megtelt a vérszagra odagyűlő szúnyoghadakkal, és csak így sikerült végül térdre kényszerítenünk a műszakvezetőt.

Ezután jelent meg a fószer apja, aki csak annyit mondott: "Látod fiam! Mondtam, hogy ügyvédnek kellett volna menned. Az a vérszívás nem ennyire mocskos!"

Gyíkfog utolsó előtti leheletével még bezárta maga mögött a kaput, utolsó leheletével pedig kiakasztott rá egy táblát, amelyen ez állt: "A kapu maj' csak későb nyíllik ki. Probálkozatok négy hét mulva! Ugyanitt trabant eladó! Az Ördögi Recepciós"

 

Kis csapatunk egy emberként kiáltott fel: - "Recepciós! Megdöglesz!"

A lifttel felértünk egy teraszra, közel a torony tetejéhez, ahol egy tábla fogadott bennünket, amin ez állt: "Lift karbanntartás miat nemmüködik, fáragyon ballra!" Nagyon elegünk volt már a hotel barátságtalan légköréből és erre még a lift se jó, többen kezdték mondogatni, hogy a recepciósnak bizony rossz napja lesz holnap. Elnéztünk balra és látszódott, hogy egy léghajó áll a terasz végében, amivel nekünk elvileg fel kellene mennünk a toronyba. Mint utóbb kiderült, a hajójáratot az NKV üzemelteti, így a felszálláshoz Egyesített Northrendi Bérlet szükséges. Sajnos nekünk olyan nem volt, de láttunk a közelben több leendő utast is, akik elkeseredett szópárbajt vívtak több csoportnyi NKV ellenőrrel. Megkérdeztünk egy sorstársat, hogy mi az eljárás, de csak annyi tudott kinyögni, hogy menjünk előre.

Hát mi így is próbáltunk tenni. Békésen megindultunk a hajó felé, mikoris kipécézett magának bennünket egy halom NKV ellenőr. "Jegyeket, bérleteket!" - kiabálták. "Nem kérünk!" - válaszoltunk, bízva az ellenőrök legendás humorérzékében. Sajnos ezek nem azok az ellenőrök voltak, így kénytelenek voltunk testi konfliktusba kerülni velük. A kicsit távolabb álldogáló ellenőr csoporttal már jóval rutinosabban bántunk el, az "Először üss, aztán kérdezz" ősi bölcsesség szavait betű szerint betartva jutottunk el a hajó közelébe.

Már-már majdnem ott voltunk a hajónál, amikor begördült elénk egy a British Museum-ból szabadult őskori lelet, egy pteroszaurusz csontváz. Megijedtünk nagyon, de a további hasonló balesetek elkerülése végett inkább apró darabokra törtük.

Végre feljutottunk a hajóra, ahol egy érdekes kis muki vicces rakétákat osztogatott mindenkinek egy vörös szakállas törpe fazon pedig érdekes tájszólásban útjára indíttatta hajónkat. Mindenki gyorsan magára rángatta a rakétákat és felkészült az utazásra, egyedül Igor üldögélt a sarokban, termetét meghazudtolva, csendesen hüppögve magában, mivel neki már csak üleprakéta jutott és próbálgatás közben megsütötte vele a popiját.

Jó széllel haladtunk a harmadik emelet felé, pechünkre azonban NKV ellenőrök egy különösen agresszív csoportja utánunk eredt saját szolgálati hajójukkal és magukkal hozták Halálhozó Gyikfog műszakvezetőt is, hátha az ő nagyobb tekintélye majd bérletvásárlásra sarkall minket is. Befaroltak a mi hajónk mellé és elkezdtek szidalmazni bennünket, mi pedig a bérletvásárlást megtagadva visszaszidalmaztuk őket. Csak úgy röpködtek a csípős megjegyzések a levegőben, némelyiknek olyan éle volt, mint egy baltának, némelyik gúnyos poén pedig hatalmasat durrant a mi oldalunkon. Erre válaszul csatarendbe állítottuk négy legjobb poéngyárosunkat, hogy válogatott szar viccek átordibálásával inkapacitálják az ellenőrhadat. Poéngyárosaink lelkére kötöttük, hogy ne húzzák sokáig a mesélést, ha az ellenőrök kilenc vicc után sem értenék meg a poént, akkor lőjjék azt le. Úgy tűnik ez bejött, ellenőreink agyi kapacitása látványosan leépült, bamba képükből csorgó nyáluk már tócsába gyűlt a padlódeszkán és jogosan úgy éreztük, hogy ezt az akadályt is legyűrtük.

Nem számoltunk azonban a Pénztáros Terikével, minden pénztárosok legkulturálatlanabbikával. Gőgös kimértséggel felsétált az ellenőr hajó fedélzetére a fedélközből majd elkezdett osztani minket. "Hogy képzeljük mi, hogy bérlet nélkül utazunk?! Miért nem veszünk legalább jegyet?! Hát anyánk nem tanított meg bennünket kulturáltan közlekedni?!" A jeges hangulattól poéngyárosaink ledermedtek, így már az ellenőrök voltak fölényben. A helyzetet Bacó mentette meg, aki hatalmas lélekjelenléttel begyújtotta a "Made in China" feliratú rakétáját és hangos csatakiáltással átvetette magát az ellenőr hajó fedélzetére, azzal a feltett szándékkal, hogy kioszt Terikének egy pár sallert. Gyíkfog műszakvezető azonban (mint később kiderült) Terike élettársa volt, így nem hagyhatta, hogy ágybetétjét bántodás érje, nekitámadt hát Bacónak, markos legényeinek legjavát pedig a mi hajónkra küldte. Szerencsére Bacó éppen eléggé lefoglalta Gyíkfogat, így ezalatt a Bacó nyomában érkező távspecialistáink visszaüldözték Terikét a fedélközbe. Ezen Gyíkfog annyira behergelte magát, hogy még Bacónak is vissza kellett ugrania a mi hajónkra a termetes pofonok elől.

Mindeközben a saját hajónkon megjelent markos ellenőr legények Igor körül tolongtak és azon szörnyűlködtek, hogy neki miért csak üleprakéta jutott, valamint együttérzőn szisszentek fel, mikor Igor elmesélte első próbarepülésének eredményét. Szerencsére ezzel eredeti szándékukról elfeledkezvén egy tömegként tolongtak Igor körül, így az ellenőr hajóról visszaérkező távharcászati szakosztályunk Araguchi Okegawa Etsuko nagymesternő nemrégiben elsajátított halálos harci technikájának segítségével földbe tiporta őket.

Az ellenőrök harci kedve hamarosan elszállt, így feladták üldözésünket és megérkeztünk a harmadik emeleti teraszra. Mielőtt kiszálltunk volna, még készítettünk egy nagy csoportképet a helyszínről.

Kiszállás után egy emberként jegyeztük meg, hogy holnap a recepciósnak nagyon fog fájni, az biztos.

Kis pihenés után elindultunk felfelé a toronyba. Úgy tűnik, ez a hotel régen valami kastély lehetett, ugyanis az emelkedő tetején egy kápolnába jutottunk, ahol éppen istentisztelet folyt. Érdekes egy vallás lehet ez, ugyanis a misét egy papnő celebrálta, aki a baltás fószerhez hasonlóan már egy ideje koptathatta a szószéket, a vén szatyor kifejezés nem pontosan írja le mennyire szottyadt volt a banya. Mellette két oldalról valami röhejes jelmezben két testőr állt, a padsorokban pedig elég sok hívő mormolta buzgón az esti imát.

A Joci nem bírta ki röhögés nélkül, próbálta keszkenőjébe folytani a kuncogást, sajnos kevés sikerrel. Az egyik oldalon a hívők megfordultak és dühösen nekünk rontottak, mert állítólag megzavartuk a misét. Hát minket sem kellett félteni, elkezdtük őket püfölni, de a nagy zajra a másik oldalon levő hívők is bekapcsolódtak az eszmecserébe. Egy-két monoklitól eltekintve viszonylag épségben kerültünk ki csetepatéból, de sajnos túl közel voltunk a testőrökhöz, meglátták, hogy helyben hagytuk a bagázst és megpróbáltak revansot venni. Nem sikerült nekik.

A banya annyira belemélyült a misébe, hogy észre se vette, hogy új hallgatóságot kapott. Szóltunk Edének, hogy nézzen körbe, hogy hol a kijárat, de nem talált semmit. Visszafordulni nem volt értelme, nem láttunk másik feljáratot a toronyba, így csakis itt lehetett valahol. Mondtuk is a Marcsinak, hogy beszéljen már a ribivel - Nők jobban megértik egymást, meg ilyen baromságok -, de mire odaért volna hozzá, a banya felnézett, észrevette, hogy elbántunk a hívőkkel, irgalmatlan haragra gerjedt és elkezdett ordibálni, hogy őt bizony Halálsuttogó Úrhölgynek kell szólítani, nem holmi "Hé Öreglánynak"! Marcsi próbálta befogni a száját, nehogy felébressze a többi vendéget a hotelben, de valami buboréktól nem fért hozzá rendesen. Szólt nekünk, hogy próbáljuk már kibontani a nyanyát a héjából.

Nekünk több se kellett, elkezdtük püfölni a bubiját, de hát a banya ordibálását csak meghallották a refektóriumban is, mert egyszer csak elkezdtek özönleni a szerzetesek a kápolnába két oldalról, és szét akartak szedni minket, pont mint a madaras teszkó alkalmazottait a plazma tévé akciónál az egyszeri árokmunkások. Innentől elég kemény harc folyt, a banda egyik fele a bontogatást folytatta, míg a másik fele jobb belátásra próbálta téríteni a szerzeteseket. Időnként a banya kinézett magának egy havert, azt ígérte neki, hogy kapni fog 14. havi nyugdíjat ha segít és a hülyéje minket kezdett el püfölni a vén szatyor helyett, de gyorsan megmagyaráztuk neki, hogy már a 13. havi is baromság, ne legyen nevetséges. A vicces az egészben az volt, hogy ezt a hülyeséget többen is elhitték, a végén így már inkább legelni küldtük őket, mintsem próbáltunk volna az eszükre hatni.

A banyának olyan éles hangja volt, hogy hiába altattunk el egy csomó szerzetest, némelyik az ájulásból is magához tért rá és újult erővel vetette magát a küzdelembe. Ezeket távolsági harcra kiképzett tagjaink egytől egyig ismét meggyőzték a fekvés szükségességéről. Többen is megfigyeltek egy érdekes zöld fényjátékot a padlón időnként megjelenni. Úgy látszik azt csak a széléről lehetett teljes szépségében megtekinteni, mert mindenki nagyon igyekezett a közepéből kijutni. Nem tudom mi volt abban olyan különleges, nekem szimplán rondának tűnt.

Na aztán a Marcsiék végre kicsomagolták az "Úrhölgyet" és nekieshettünk. Mondanom se kell a végefelé eléggé morcosak voltunk rá, hiszen a nagy hideg miatt még mindenkin rajta volt a télikabát és a nagy mozgásgban kezdtünk eléggé bűzleni az izzadságtól, így mindenki szerette volna már nagyon hamar elhallgattatni. A banya azonban folyamatosan rikácsolt, mindenféle kék izék jelentek meg a közelünkben, amik ha kipukkadtak, mint a dotkomlufi, eléggé fájtak a közelben levőknek. Az egésznek a tetejébe ráadásul a Bacó meg az Igor egymásnak passzolgatták a banyát, mert a dög rózsaszín szalagokat aggatott a fülükre, amitől sokkal kevésbé tűntek fenyegetőnek, így amíg az egyik a szalagokat próbálta leszedni, addig a másik folytatta a pofozást és fordítva.

Láttuk már, hogy ebből gáz lesz, mert már majdnem tíz perce püföltük az öreglányt és még mindig rikácsolt, úgyhogy szóltunk a Kisszéknek, hogy kezdjen már el énekelni. Az rázendített a "V betűben repülnek a darvakra", de olyan hamisan, hogy hirtelen mindenki igyekezett nagyobbat ütni, mert a banya rikácsolása mennyei ódának hatott ehhez képest, de hát a Kisszéket csak úgy lelőni nem lehetett. Hála az égnek majdnem egyszerre hagyták abba a hangzavar keltést és így végre megkérdezhettük a banyától, hogy "Csóóóóókolom! Merre van a kijárat?" Erre aszondja: "Ja! Miért nem ezzel kezdtétek?! Itt van mögöttem."

És tényleg. Hirtelen mindenki észrevette a szószék mögött a liftet, elhaladtunkban még azért a Döme odaszólt neki, hogy "Tudod mikor fogom neked átadni a helyem a metrón nyanya?!"

Tekintve, hogy a liftet ilyen sokáig tartott megtalálni, a Pityke csinált róla egy képet, hogy a később érkezők könnyebben észrevegyék.

Örömmel tájékoztatjuk rajongóinkat, hogy a hiresztelésekkel ellentétben jól vagyunk. Jelen állás szerint kis csapatunk minden tagja egészséges, komolyabb baja senkinek sincs. Az aggódó szülőknek ezúton is megköszönjük a törődést, de megkérjük őket, hogy jégeralsó helyett legközelebb pálinkát küldjenek.

 

Az a kedves rajongónk, aki esetleg még nem tudná, hihetetlen szerencse érte az Isten Ostorai guild kis csapatát, hiszen piros pacsin nyertünk egy minimum 12 hetes csapatépítő tréningre szóló meghívást teljes ellátással együtt a Jégkorona Citadella szállóba, az Ártasz Travel jóvoltából. De ez még mind semmi! A tréninghez szükséges öltözékeket és kiegészítőket is biztosítani fogja számunka a Dezső-Karcsi-Pista Kft., ehhez mindössze annyit kell tennünk, hogy a tréningen a számunkra leküzdendő akadályokon sikeresen átjussunk.

 

Be kell valljuk, hogy az öltöztetés nagyon is vonzónak tűnt, hiszen a Pajtában már mindenkinek kentaurszaros/kukactrutyis/yetipisis/stb. lett a csizmája, így az ütött-kopott régi viseletek lecserélésének ígéretére azonnal döntöttünk. Hurrrrrráááá! Utazuuuuuuunk!

 

A dolog akkor kezdett gyanús lenni, mikor megérkeztünk. Először is, a hotelbe nem tudtunk bejutni, dühös, előre-hátra ugráló emberek káromkodásait lehetett csak hallani. A nagy tömegben mi is megpróbáltunk előre furakodni, de egy zöldes színű hártya zárta el a bejáratot. Végülis vagy 20 perc várakozás után valakinek eszébe jutott, hogy ezt ki is lehet vágni, így bemehettünk végre.

 

Bent egy fogadóbizottság közölte velünk, hogy ne is pakoljunk le, mehetünk egyből előre, a szobáink már elő vannak készítve, az elnöki lakosztályt kapjuk a torony tetején. Szót fogadtunk és elindultunk, de nem telt el két perc, amikor dühös szitkozódások közepette, jöttek a biztonsági őrök és követelték, hogy azonnal mutassuk meg mi van a csomagjainkban. Mi próbáltuk elmondani nekik, hogy most küldtek előre bennünket a recepcióról és a csomagjaink kibontásáról szó sem volt, de ez nem hatotta meg őket. A pontos eseményekre már mindenki máshogy emlékszik, így a legjobban talán a másnapi Blikk szalagcíme tudná a történteket visszaadni: "Dulakodtak, majd szurkáltak a későbbi hullagyalázók!"

 

Mi rendületlenül próbáltunk előremenni, ahogy azt mondták nekünk, de a hely nagyon elhanyagolt állapotban volt, Mindenfelé pókok, csontvázak, pont úgy nézett ki, mint egy igénytelen kisvárosi vidámpark szellemkastélya. Nem volt elég, hogy eddig bárki aki szembejött, belénk kötött különböző indokokkal, mint például testüreg vizsgálat, vagy sapka ellenőrzés, de a Géza rálépett valamire és hirtelen jött négy bazi nagy anorexiás tag és időnként olyan hangosan üvöltöztek, hogy a hátul állók egyszerűen egy rohadt mondatot se bírtak befejezni megszakítás nélkül. Azért ezt már mégse hagyhatjuk - gondolta kis csapatunk -, hát biza elkentük az arcukat.

 

Ekkor jött az első komolyabb akadály, amire a recepción már jóelőre felhívták a figyelmünket. Velőtlenítő Úr állt velünk szemben, akinek el kellett vennünk a baltáját. Az egy dolog, hogy minek adnak egy ilyen zörgő csontú vénség kezébe ilyen veszélyes dolgot, mint egy balta, de ráadásul még mocskos hideg is volt, attól féltünk, hogy a remegéstől kiesik a kezéből és megkarcolja a márványpadlót. Mondtuk neki, hogy ugyan adja már ide, de ahelyett, hogy szót fogadott volna, egyből nekiment a Bacónak, Igornak, meg a Havernek.

 

Én már akkor sem értettem, hogy mit akar a vén csont pont a három legtagbaszakadtabb emberünktől, de amikor meglendítette azt a baltát rögtön ráfagyott a vigyor a trió arcára. A hátul állók mondogatták is egymásnak, hogy na ezt megnézzük.

 

Próbáltunk volna leülni, de az addig simának tűnő padló hirtelen tele lett tüskékkel. És kék tűzzel! Mondtam is Papinak, hogy tuti meghúzza az izopropil-alkoholos flaskát az öreg, ilyen kék lánggal csak az ég. De aztán odaért hozzánk is, miközben ordibálta, hogy "Boncóóóóólt!" (Vagy valami ilyesmit. Ezek szerint aktív éveiben a patológián dolgozott a muksó.) Nagyon pörgött az öreg, lóbálta a baltát folyamatosan, nekünk pedig komoly nehézséget okozott elmenni a közeléből és kiállni a tűzből, de pár perc adok-kapok után végülis halgatott ránk és csak ideadta a baltáját, amint ez a fenti képen látható is.

 

Hát azért ez durva, kezdett az a kellemetlen érzésünk lenni, hogy átvertek bennünket ezzel a nyereménnyel. Azért megpróbáltunk eljutni a szobánkig - egy kis pihenés jól fog jönni -, de úgy gondoltuk másnap tuti szólunk a recepción, hogy nem pont erről volt szó a prospektusban.